A barátság dimenziói
 |
|
Árpád-házi Boldog Jolán klarissza temploma, Gniezno |
Az ezer éves lengyel-magyar kapcsolat számtalan családi és politikai kötődésen keresztül formálódott barátsággá. A barátság jelentőségének felismeréséhez azonban nem kell a történelemben kutatni. Mindannyiunk életének szerves részét- vagy éppen szomorú hiányossága. A barátság teológiai, történeti és filozófiai körültekintésére vállalkozott közel ötven teológusnő a European Society of Women in Theological Research (ESWTR, Teológusnők Európai Társasága) kelet- és közép-európai regionális konferenciáján.
Négy felekezet képviseletében tizenkét különböző országból érkezett előadók és résztvevők vizsgálták meg - plenáris és kiscsoportos előadások keretében - a barátság ekkléziológiai dimenzióit. A lengyelországi Gnieznóban augusztus 24-27-e között megrendezett nemzetközi konferencia legismertebb előadója Prof. Dr. Elisabeth Schüssler Fiorenza, a Harvard Egyetem tanára volt. A tudományos konferenciát kortárs lengyel képzőművésznők barátság témájú kiállítása és különböző műhelyfoglalkozások tarkították.
Az Ószövetségben a barátság ugyan nem központi fogalom, ám különböző kontextusban több helyen előfordul. Ábrahám, Mózes és a próféták Isten-kapcsolata közel áll a barátsághoz, ugyanakkor Ruth és Naomi, valamint Dávid és Jonatán barátságáról, ember-ember közötti barátságról is szólnak az ősi szövegek. Az az ószövetségi hely, ahol a barátság kiemelt figyelemnek örvendhet, az úgynevezett „bölcsességirodalom” (A példabeszédek könyve, A prédikátor könyve stb.)
 |
| Kalit Eszter (lent) cseh kollegináival |
Az Újszövetségben a barát és a testvér fogalma egymással szoros összefüggésben fordul elő. A hittestvérség sokszor feltétele a barátságnak. Pál egyáltalán nem használja a filosz/fília szót, de a barátság jellemzőit annál inkább. Pál számára a férfiakat és asszonyokat, szegényeket és gazdagokat is összekötő családi kötelék volt kifejezőbb. Prof. Dr. Petra von Gemünden augsburgi evangélikus teológus a Filippiekhez írott levelet elemző előadásában mutatott rá arra, hogy a levél írás és a közös öröm szintén a barátság velejárói. A Jn 15, 12-17 jól ismert igeversei viszont a barátságot az újtestamentumi gondolkodás kiemelkedő pontjává teszik. Jézus barátainak nevezi a tanítványokat, és a szeretet megtestesítőjeként, életét adja barátaiért. Dr. Elźbieta Adamiak pozńani dogmatikus mutatott rá arra, hogy a Jézus és ember közötti barátság fogalom eltér az antik elképzeléstől. Jézus esetében nem kölcsönös szimpátiáról van szó, mert Isten választja ki azt, aki baráti közelségben élhet vele.
Prof. Dr. Ana Thea Filipović zágrábi teológus Arisztotelész Nikomakhoszi etikája alapján mutatta be a fogalom görög használatát. A barátság csak szabad görög férfiak között elképzelhető kapcsolat volt, amelynek három formáját különböztették meg. A kedvtelés és hasznosság által meghatározott köteléket meghaladta a barátság mint erény gyakorlása. Csak az epikureusoknál voltak a nők barátként, szellemi társként is elfogadott embertársak. Bár a nemek szempontjából igen szűk a görög „barátság” kifejezés, számtalan pozitívumot fogalmazott meg: szimmetrikus kapcsolatként működött, a személyiségformálódás fontos eszköze volt, valamint feltételezte a kölcsönös elfogadottság és megbecsültség meglétét.
Prof. Dr. Angela Berlis berni egyháztörténész a konferencia témájául szolgáló fogalom történeti alakulását mutatta be. Szerinte a 18. század volt a klasszikus barátság évszázada, mikor is a levelezés volt a legjellemzőbb kapcsolatfenntartó eszköz. Ismert volt persze a politikai, de a mély, bensőséges barátság is, valamint az idegent, a másságot elfogadó kapcsolat is.
A Szentpétervárról érkező Marina Shishova a korábbi hozzászólásokat Martin Buber izraeli-osztrák vallásfilozófus gondolatával bővítette: „Kezdetben van a kapcsolat. A dialóguson, a másik személlyel megélt kapcsolaton keresztül valósulhat meg az én.”
 |
|
Kiállításmegnyitó A kép bal szélén Dr. Perintfalvi Rita és Dr. Hrotkó Larissza |
A részvét és az önzetlen segítség építő jelentőségéről beszélt a lengyelországi Dr. Agnieszka Gajewska, míg Prof. Dr. Elisabeth Schüssler Fiorenza a társadalom újrastrukturálásáról. Ebben a folyamatban a bizalomnak és a kölcsönös elfogadáson alapuló mély barátságnak fontos szerep jut. Emellett a vendégszeretet, az idegen befogadása is egyik ellenszere lehet az elidegenedésnek és ellenségeskedésnek.
Az ekkléziológia számára a János evangéliumának 15. fejezetében megfogalmazott bizalmi és egyben önmagát a barátaiért feláldozó kapcsolat újszerű és egyben „utópisztikus” impulzust jelent. A horvát előadó, dr. Rebeka Anić fogalmazta meg azt az elképzelést, hogy az „eklézsia” (az egyház) a diskurzus szabad tere, az egymást kölcsönösen elfogadók és sokszínűséget képviselők közössége, amelyben érezhető a formálódás, változás dinamikája.
A kiselőadások során több magyar előadó is hozzájárult a téma kibontásához. Dr. Perintfalvi Rita, a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének elnöke a felelősségvállalás, e sorok írója pedig [Kalit Eszter] – mint az Evangélikus Hittudományi Egyetem doktorandusza – a diskurzusetika 21. századi jelentőségéről beszéltek.
Kalit Eszter