Szükség van-e egyáltalán egy ilyen nőarcú teológiára, kérdezhetnénk. Miben más ez? Mit adhat a klasszikus férfi teológia mellé sajátosságként, újdonságként? A női teológia, alapul véve a Biblia sajátos antropológiáját, igyekszik rámutatni arra, hogy a férfi és a nő egyaránt Isten képére teremtetett, egyenlő méltósággal, értékekkel rendelkező, Isten által akart és szeretett lény, mindenféle megkülönböztetés nélkül. Felmutatja, hogy a nők elleni diszkrimináció a társadalmi együttélés legsúlyosabb, égbekiáltó bűnei közé tartozik.
A különféle felekezetekhez tartozó keresztény egyházak éppen női teológusaik segítségét igénybe véve tudnak társadalmi kritikát gyakorolni, ami éppen a kontextuális teológiai gondolkodás egyik nagyon fontos célkitűzése. Az egyházak, amelyek hierarchikus intézményi felépítményük mellett Jézus szándékából adódóan mégis elsősorban „testvéri közösségek”, nem nézhetik tétlenül a nőket érő diszkrimináció megnyilvánulásait, s még kevésbé vehetnek részt bennük. Az egyházakon belüli nőmozgalom olyan fórum, ahol a radikális társadalomkritika gyakorlása mellett a felszabadítás gondolata érződik. Ebből következően a női teológia valódi empátiát tanúsít az elnyomottak iránt (nemre, fajra, felekezetre vagy bármi egyébre való tekintet nélkül) és ezáltal forradalmasítja az erkölcsteológiát. Olyan értékeket hordoz, mint az érzék a konkrétumokra, az együttérzés, a könnyedség közvetlen kapcsolatok teremtésére. A női teológiai gondolkodás lehet épp olyan intellektuális, tudós művek sorozatait megalkotó, mint a hagyományos férfi teológia. De lehet egészen más is: kontemplatív, intuitív, költői.