EMLÉKEZTETŐ FELJEGYZÉS
a 2010. június 7-i aszódi tanulmányi napról
|
|
|
Az aszódi Római Katolikus Hitéleti Központ |
2010. június 7-én egyesületünknek, a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének hat képviselője – folytatván történelmi tradícióját – egy kihelyezett tanulmányi napot tartott Aszódon a helyi római-katolikus egyház közösségi házában.
Ugyancsak régi hagyományunk, hogy szívesen mutatkozunk be, illetve mesélünk magunkról, ha valaki kíváncsi ránk. Hiszen a valódi küldetésünknek az állandó (nem akciószerű) társadalmi jelenlétet tekintjük. Ezt fogalmaztuk meg megalakulásunk apropójaként. Aszódon volt ránk „kereslet”: nem kellett üres teremben ülnünk, sőt a több mint egy órás bemutatkozást követő kötetlen beszélgetésben nemcsak kérdések és konkrét javaslatok hangzottak el, de bizonyos kezdeményezések is, és a konstruktív viták csírái is éreztettek kibontakozási hajlamot.
Lorencz Klárának köszönhetően, aki most is egy jó, ügyes és kreatív szervezőnek bizonyult, a találkozó egy gondosan előkészített program szerint zajlott le. Minden stimmelt, csak a vetítő kompatibilitását nem sikerült megoldani. De sebaj! Perintfalvi Rita a bevezető előadását bámulatos magabiztossággal oldotta meg, mintha semmi sem történt volna. A képek és Power Point látvány-vázlatai helyett a közönségnek csapatunk arcaival kellett megelégedni, de – valljuk be nyugodtan – ez sem volt egy utolsó látvány! Főleg, amikor Balogh Éva is befutott – kicsit lihegve és vizsga-fáradtan ugyan, de mint mindig, kedvesen és bevetésre készen.
Hallottátok volna Bárdosy Éva előadását a női nyelvről és arról a sok lehetőségről, amelyet a feminista vallási nyelv művelése feltárhat előttünk! (Azoknak szól ez az elragadtatás, akik nem tudtak eljönni. A résztvevők bizonyára megerősítik eme lelkesedést.) Csak így tovább, Éva: a témán tovább kell dolgoznod, sőt a gyakorlati életben is keresztül kell vinned. Ha lehetséges, szorgalmaznod kellene valamiféle kontrollt annak érdekében, hogy mi magunk is hagyjunk fel az egyoldalú férfi-nyelv alkalmazásával a vallásban.
Mindnyájan tudjuk, hogy Margónk (Bérczi Margit) – kedves párjával együtt – egy elhivatott nőjogi harcos. A most elhangzott előadása után ezt mások is tudni fogják. Minden egyes hallgatóhoz személyesen tudott szólni (vagy megszólaltatni?) „Angéláján” keresztül, és elvarázsolta a közönséget, olyannyira, hogy lelkesen tapsolták meg.
Alulírott Hrotkó Larissza továbbra is feminista színekben léptem fel, és szóval, de heves gesztusokkal is sürgettem a társadalmi kontrollt a laikusok és a nők részéről a katolikus egyházban kirobbant botrányok ürügyén.
Legalább pár szóban ki kell fejezni azt a kellemes meglepetést is, amelyet a közönség okozott: soraiban ugyanis nemcsak a katolikusok, de evangélikusok és baptista hölgyek is ültek. Az utóbbiak az egyszerű, női nyelven fejezték ki teljes szolidaritásukat az egyházi egyenjogúságért küzdő római-katolikus nőtestvérekkel.
A kérdező férfihallgató (két férfihallgatónk is volt, örömünkre!) érdeklődött egyesületünk szervezési és anyagi struktúrái iránt. Úgy vélem, hogy válaszaink megnyugtatták a résztvevőket.
Felmerült, hogy környezetünkben vannak-e olyan férfiak, akik valamilyen módon támogatnának minket, illetve egyetértenének céljainkkal. Néhányat sikerült felsorolni, amit a kérdező hölgyek nagy örömmel nyugtáztak.
Elhangzottak olyan kérdések is, amelyek megmutatták, hogy a feminista humanizmus céljait és megvalósításának különböző – ezen belül békés – útjait Magyarországon még mindig nem ismerik eléggé. A feminizmussal a többség továbbra is a klasszikus suffragette képét párosítja. A nők akkor érzik a nemi sovinizmust, amikor ezt az azonos neműek magatartásában tapasztalják, a férfisovinizmus társadalmilag ugyanis szinte elfogadott. Úgy tűnik, hogy ez főleg a vallásos körökben mutatkozik meg.
Lorencz Klárának még egy kis városvezetésre is volt gondja, illetve energiája: a helyszínre vezető úton röviden bemutatta Aszód nevezetességeit, többek között az evangélikus Podmaniczky báró kastélyát, aki hazafiasságát úgy fejezte ki, hogy a katolikus egyházat is támogatta. (Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a római-katolikus dominancia idején erre más lehetősége nem is igen volt – ez a szokásos okoskodó megjegyzésem H. L.)
A kastély előtt láttunk egy emlékművet, amelyen nemcsak a kereszt, de egy menóra is szimbolizálta a vallások békés együttélését ezen az áldott helyen.
|
||
Kényelmes és kellemes volt utunk visszafelé is, Balogh Évának köszönhetően, aki megragadta az alkalmat, és megmutatta nekünk az Aszódi Evangélikus Gimnáziumot, amely joggal nyerte el a modern építészet egyik remekének címét. Éva ugyanis ebben az évben még ott is tanított kórházi lelki gondozás és a Fasori evangélikus gimnáziumi munkája (na, meg a mentálhigiéniai tanulmányai stb.) mellett. Ebből mindenki láthatja, hogy a személyes beszélgetésekre is jutott időnk, ami a rendszeres találkozásaink mindenkori és el nem hanyagolható része.
Lorencz Klárának és helyi nő-férfi segítőinek (akik a hivatalos rész után még meg is vendégeltek bennünket), valamint a tanulmányi nap minden résztvevőjének óriási köszönet jár a női felszabadítási és humanista együttélési teológiánk terjesztésének eme nagyszerű lehetőségéért!
Hrotkó Larissza