MMag. Perintfalvi Rita: Gottes Option für die Armen - Das Volk Gottes sind die Armen (Ps 149,4). (Isten opciója a szegényekért a Zsoltárok könyvében. Isten népe a szegények (Zsolt 149,4).) In: Benyik, Gy.: „A Biblia és a gazdaság.“ 25. Nemzetközi Biblikus Konferencia, Szeged, 2013. aug. 22 – 24.; Szeged, Jate Press, 2014, 319-330.
Összefoglalás:
Ebben az elemzésben a Zsolt 149,4 „Mert JHWH tetszését találja az ő népében, felékesíti a szegényeket/elnyomottakat szabadítással” kerül vizsgálat alá, mégpedig egy szinkrón-intertextuális relecture segítségével. A 4a vers szemantikailag és koncepcionálisan is visszautal a két első „Ebed JHWH dalra” az Iz 42,1-9 és 49,1-12-ben. Emellett a 4b vers „szegénységteológiája“ összekapcsolja a zsoltárt az Iz 25,1-5 és 61,1-3-al illetve a Zsolt 147,6-al.
Ennek az eszkatológikus himnusznak a fő témája az üldözött és megvetett „szegény” Izrael megmentésének víziója saját királya, JHWH által. Isten megszabadítja a „szegényeket”, azaz a megvetetteteket, elnyomottakat, tehetetleneket, nyomorultakat, megalázottakat és pontosan ez lesz a bizonyítéka annak, hogy Sion Istenének, JHWH-nak végidőbeli és örök világuralma elérkezett. Ahol univerzálisan érvényre jut az isteni jogrend és igazságosság.
A 4b vers különleges csattanója abban áll, hogy a „szegény“ megjelölés nemcsak politikai és gazdasági szükséget jelöl, hanem a JHWH előtti „szegénység” aspektusát, azaz az önmegalázást a gőggel szemben és a lemondást a jogok saját érvényesítéséről bízva JHWH segítségében és szabadításában. Ebben az értelemben ješū’ā „szabadítás, megmentés“ szó JHWH közbelépését jelöli, ami kimenti az embert a nagy szükségből és a halálos fenyegetettségből.
Abstrakte:
In dieser Analyse wird Ps 149,4 “Denn JHWH hat Wohlgefallen an seinem Volk, er schmückt die Armen/Unterdrückten mit Rettung” mit Hilfe von einer synchron-intertextuellen Relecture untersucht. Semantisch und konzeptionell werden in V 4a die beiden ersten „Gottesknechtslieder“ Jes 42,1-9 und 49,1-12 aufgenommen. Auch mit der „Armentheologie“ von 4b schlägt der Psalm den Bogen sowohl nach Jes 25,1-5; 61,1-3 als auch nach Ps 147,6.
Das Hauptthema dieses eschatologischen Hymnus ist die Vision der Rettung des verfolgten und verachteten “armen” Israel durch seinen König JHWH. Gott befreit „die Armen“ d.h. die Verachteten, Unterdrückten, die Ohnmächtigen, die Elenden, die Erniedrigten und genau ist das der Erweis für das Anbrechen des endzeitlichen und endgültigen Weltkönigtum des Ziongottes JHWH, wo er seine Rechtsordnung und Gerechtigkeit universal durchsetzen wird.
Die besondere Pointe von V 4b liegt darin, dass hier die Bezeichnung „Arme“ nicht nur politische und ökonomische Not konnotiert, sondern auch den Aspekt der „Armut“ vor JHWH, d.h. der Selbsterniedrigung im Gegensatz zum Hochmut und des Verzichts auf die eigene Durchsetzung des Rechts im Vertrauen auf die Hilfe und Rettung JHWHs. In diesem Sinne bezeichnet das Wort ješū’ā „Befreiung, Rettung“ das Eingreifen JHWHs, das aus großer Not und aus tödlicher Bedrohung rettet.
